A magamfajta illusztrátor számára mindig vonzó feladat a jövőbeli világok ábrázolása, ahol többnyire  a techno-tudomány dívik. A fejlesztések emberek nélküli, vagy cyborgoktól hemzsegő  jövőt vetíthetnek előre. De az is elképzelhető, hogy a masinák csak még egyszerűbbé teszik majd a mindennapjainkat. 

A mesterséges konstrukciók egyszer talán sokkal többre lesznek képesek, mint manapság azt sokan képzelik. Ha eljön az intelligens háztartási gépek aranykora, az ember akár társaloghat is a porszívó robottal, miközben az takarít.

Ez a fajta mentalitás jelenik meg a sci-fi munkáim többségén. Íme, néhány gyöngyszem:

A Karcolat képregényrajzolói pályázatán harmadik helyezést értem el a Tequila   képregényemmel.

A helyezett képregények a Kimte honlapjának Galériájában  megtekinthetők.  

Ez… ez félelmetes!
Tudom, hogy ott van!
A bokor mögött, a majomkenyérfától jobbra…
Csak arra vár, hogy elmenjek mellette, hogy aztán orvul rám támadjon, és a frászt hozza rám!
Tudom!
A papival is ezt tette. Szegény papi… amikor meglátta a lábai elé ugró fenevadat, úgy megrémült, hogy világgá szaladt, és nem jött vissza. Talán még mindig fut, pedig már nem kergeti senki…
Én nem akarok így járni. Inkább lemondok azokról a finom gyümölcsökről, amik a fa közelében nőnek. Pedig csorog a nyálam, hogyha rájuk nézek, és a pocim is korog, ma még nem ettem semmit… És nem is fogok, amíg az a lesben álló szörny el nem megy onnét, az biztos!
Hajaj!
Mozog a bokor… ez az izé felém jön! Istenem, kiszúrta, hogy hol vagyok!
Pedig próbáltam álcázni magam. Már egy órája állok itt szobormereven, mint egy kőszikla, és mégis kiszúrt az álnok!
De mit csináljak, ha egyszer gyötörnek a szelek? Már majd szétdurrantam, muszáj volt kiengednem… a fene gondolta, hogy ez ilyen hangos lesz.
Pfuj! De büdös van! Ez én voltam?
Anyám, de csípi a szemem… hajaj, könnybe lábadt szemmel nem látom rendesen a vidéket.
Uram atyám, most hogy fogom megállapítani, hogy merre bujkál az a… az a…
Az előbb még felém jött!
Lehet, hogy már előttem áll?!
Édes Istenem, és én nem látom!
Jaj, ne! Valami hozzáért a lábamhoz!
Futás!
Tudtam, tudtam, hogy ma szívbajt fogok kapni!
Huh, hamarosan utolérem a papit, ha ilyen tempóban rohanok…
Kiugrik a szívem, meg kell állnom… remélem lehagytam azt a görényképűt.
Lih, lih!
A terep tisztának tűnik, úgy érzem sikerült leráznom… va-vagy mégsem?!
Az a vörös bokor miért hullámzik ott előttem, amikor nem is fúj a szél?
Gyanús! Fölöttébb gyanús!
Atya világ, ez ő! Ott van a bokorban! Ezer közül felismerem a szuszogását!
Ja, persze nem is ő szuszog, hanem én. Nem is csoda, ennyi futás után… volt vagy tíz méter.
Ezt nem értem, én sokkal nagyobb és erősebb vagyok, és mégis kiver a víz tőle.
Miért? Miért?!
Ez nem mehet így tovább! Most az egyszer nem fogok elfutni. Nem élhetem egész hátralevő életem rettegésben!
Szembenézek vele! Szembenézek a legnagyobb félelmemmel, és legyőzöm! Hisz az a kis csótány is csak egy állat…
Gyere csak elő, már nem félek tőled! Na, mi van? Már nem olyan nagy az arcod mi… micsoda?!
Itt van előttem… most eltaposom… ő csak egy egér, én meg egy hatalmas elefánt vagyok!
Szépen felemelem az egyik lábam, így, aztán… aztán, iszkiri!

Nemrég elővettem egy régebbi ceruzarajzomat és megdolgoztam PS-ben, ímhol az eredmény:

Ma rendet raktam a képregényes szekrényemben, a nagy szortírozás közben ráakadtam egy ősrégi vázlatfüzetemre. Ha már a kezem ügyébe került, belelapoztam. A régi firkálmányaimat nézegetve rám tört a nosztalgia. Főleg, amikor megpillantottam az első képregényeim egyikét.  Megrohantak az emlékek, percekig csak vigyorogtam rá a szekrényre, meg a vázlatfüzetre.  Hirtelen kedvet kaptam, hogy újraolvassam a képregényeimet. A felbujtó képregényt mellékeltem a szöveghez. Hátha más is kedvet kap egy kis nosztalgiához. Elő a régi képregényes füzetekkel!   

Crei kérésére, pár univerzum, ahová szívesen ajtót nyitnék:

A Star Wars világában sötét sith lord lennék, és bizonyosan jó sok embert megkörnyékeznék, hogy álljon át az én oldalamra, főleg Padmét. Klón katonákat gyűjtenék magam köré, de nem a jóarcú Jangó Fett fénymásolatait… Aztán igáznám lefelé a népeket.

A Marvel univerzumban farkas bőrébe bújnék a legszívesebben. Megagyalnék pár nekem nem tetsző szuperhőst, és másokat. Amikor meg nem a világot mentenénk meg hős társaimmal, keményen buliznék, innék és cigiznék, a szuper regenerálódási képességeimnek hála másnap kutya bajom nem lenne.   Ja és tök komolyan nyitnám ki a sörös doboz tetejét: az adamantium karmaimmal.  

Az Alien & Predator világán, full képességekkel rendelkező vadásznak születnék, és gyűjteném az Alien trófeákat azokon a vad bolygókon, ahová előzőleg egy Alien-kiráynőt csempésznek a Predátorok, a kedves rokonok.

A Stargate Atlantis univerzumban elég, ha én lennénk Shepherd parancsnok jobb keze, aztán vele és a vukival veszélyes küldetéseken agyalnám a sötételfeket, akarom mondani a lidérceket. Aztán, ha netalán megsérülnénk a véres harcokban Dr. Jennifer Keller ápolgatna.

Majd ha ezeket a világokat végigjártam valószínűleg két hétre elutaznék a Húsvét-szigetekre pihizni, hogy visszatérve újabb univerzumokat látogassak meg…

Darth Vader: – HÖÖÖ-FHÖÖÖ-HÖRÖÖ-PFÜÜ!
Na most már elég kemény a matrac, padmé?

Chewie: – Min töprengsz Lejám?
- Hát hogy lehúzzam-e a bugyimat.
- Na de lejám!

- Mi van kiírva a Mos Eisley-i kocsma falára?
- ???
- Haverok, buli, bantha.

- Te képzeld, ez a Tripio ma feszít, mint Cheweie a szemétzúzdában.
- Artu Detto…

   - Kicsoda Yoda?
- ???
- Ő igazából Gollam, csak megszerezte a gyűrűt!

- Hogy beszélnek a Birodalmiak?
- ???
- TIE-szólással.

Tripio odaszól Artunak: – Te, ez a Solo úgy belezúgott Leiába, mint Boba Fett a Sarlacc-ba!

Ezerféle kreatúra népesíti be kék bolygónkat és környékét. A fantázia szülte lények sok művész érdeklődését felkeltették már, talán mert több fantáziát ígért, mint egy szimpla alak, vagy egy létező jószág.

 Így van ez a korokkal is: a képzelet szeret a régi, letűnt korszakokban és a távoli jövőben is bóklászni, akárcsak a kitalált világokban.

A videók utazásra invitálnak a fantázia világában :

Beautiful Fairy and Fantasy Art

Fantasy Art II

Victoria Frances – Lies

Luis Royo festő, illusztrátor, dekoratőr és belsőépítész. Képei nem kimondottan prüdériától mentesek. Közel mindegyiken bűbájos hölgyek pózolnak, legtöbbször lenge öltözetben, tetováltan, vagy szárnyakkal, szarvakkal ékesítve, egy-egy bestia köreiben. Női alakjaiban ugyanúgy megtalálható a kecsesség, mint a brutalitás és vérengzés. Kompozíciói tele vannak tűzdelve fantasztikus elemekkel. A hátterek utalhatnak fantasy világokra, vagy a távoli jövőre, esetleg fegyverek utalnak a kompozíciót övező világ vadságára. Ezekről a képekről már messziről felismerhető alkotójuk.

Royo kompozíciók zenei aláfestéssel:        

Enigma & Luis Royo

Prohibited Book 18+!

A képregények a következő alkotások karikatúrái: Tomb Raider, Men in black, Star Wars, Star Trek, Aladdin.